Irány Velence, a lagúnák városa!

Velence - a lagúnák városa, az észak-olaszországi Veneto régió székhelye. Létrejötte mind a természet, mind az ember munkájának köszönhető, ám a környezeti feltételeket a természeti tényezők alakították ki: a lagúnák és szigeteik a legutóbbi jégkorszak hatalmas folyam áradatainak és a tenger munkájának állandó összecsapásából származnak. A szigeteket, amelyeken Velence felépült, több mint 400 híd köti össze. Velence a világ egyik leghíresebb középkori alapítású városa, mely saját művészeti stílussal büszkélkedhet, az úgynevezett velencei reneszánsszal, amely olyan egyedi stílusjegyeket hordoz, amelyek az Európában elterjedt reneszánsztól sokban megkülönböztetik. A város több ezer reneszánsz alkotásával találkozhat az idelátogató, többek között olyan nagy nevek műveivel, mint Tiziano, Bellini vagy a Palma Vecchio.   Látnivalók Velencében: Basilica San Marco (Szent Márk Székesegyház) - A Piazza San Marcot uraló, lélegzetelállító, bizánci stílusú bazilikát két okból építették ennyire díszesnek: egyrészt a Velencei Köztársaság hatalmának megtestesítője volt, másrészt alkalmas nyughelyül szolgált Szent Márk számára. Az oltár alatt rejlik Szent Márk szarkofágja, mögötte talált helyet a Pala d’Oro, a káprázatos, hihetetlen aprólékossággal megmunkált, arannyal és drágakövekkel kirakott oltártábla, amely 976-ban Konstantinápolyban készült. A kincstár is szép számmal őriz Konstantinápolyból rabolt bizánci emlékeket. Campanile - Velence fő látnivalója a székesegyházzal szemben emelkedő harangtorony, a Campanile. A Szent Márk téren már a IX. században is harangtorony állt. A jellegzetes tető és az aranyozott angyal 1514-ben került az épületre. A torony 1902-ben váratlanul összedőlt, de az eredetileg világító- és őrtoronyként valamint kínzókamraként működő épületet újjáépítették. A látogatókat felvonó röpíti a 98,5 méter magas őrtorony tetejére, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra, a lagúnára és az Alpokra. Dózse-palota - A Dózse-palotát a középkori Európa egyetlen épülete sem tudta felülmúlni. Az impozáns, belső udvarokkal, folyosókkal, tanácstermekkel és titkos szobákkal teli épületegyüttes nemcsak a dózse lakhelyéül szolgált, de a titokzatos államapparátus is itt működött. A pompás építmény a kötelező látványosságok egyike, de nem fogunk csalódni, hiszen festményei, márvány- és fadíszítményei, falburkolatai elkápráztatják a látogatókat. Szent Márk tér - Nehéz elhinni a Szent Márk térről, hogy egykor alig volt több egy kolostorkertnél, amelyet patak keresztezett. A 175 méter hosszú, enyhén trapéz formájú Szent Márk tér valóban egyedülálló. A tér kiképzését a bizáncias ízlésű Szent Márk-bazilika és a Dózse palota elhelyezkedése határozza meg. A XVI. században a teret átépítették, hogy megfeleljen annak a képnek, amit a helybeliek a fényűzésről kialakítottak. Új könyvtár, pénzverde és hivatali épületek kerültek ide. A Szent Márk téren tekinthetjük meg a Campanilet is, valamint a híres Velencei karnevál legszebb jelmezesei is itt vonalnak végig. Ca’d’Oro (Aranyház) - Velencében az egyik legkifinomultabb, gótikus stílusú palazzo, falai közt ma a Galleria Franchetti működik. Marino Contarini, a gazdag velencei kereskedő 1420-ban rendelte meg a gótikus díszítményekkel, ablakokkal, tornyocskákkal ékesített palota építését, amelyen felismerhető a Dózse-palota hatása. A Ca’d’Oro palota 10 év alatt készült el, a homlokzat a kor legdrágább anyagaiból készült, a díszítéshez cinóbervöröst, ultramarint és aranyfüstöt használtak. A Rialto és a Rialto híd - A „rialto” szó a rivo alto (magas part) összevonásából keletkezett. A lagúnának ezt a magasan fekvő részét ritkábban öntötte el a víz, mint más területeket. A legkorábbi települések itt, az akkoriban még mocsaras vidéken alakultak ki. A X. és XI. század folyamán lecsapolták a mocsarat, hogy elősegítsék a város kereskedelmi központjának a terjeszkedését. A Canal Grande túlsó partjáról 1097-ben ideköltöztették a piacot, ennek köszönhetően a Rialto Európa egyik legnagyobb kereskedelmi csomópontja lett. Gallerie dell’Accademia - A velencei Gallerie dell’Accademia a firenzei Uffizi-vel egyenértékű gyűjteményt mondhat magáénak, amely a velencei bizánci művektől kezdve, reneszánsz, barokk és rokokó remekművek sorát tárja a látogató elé. Giovanni Battista Piazetta kezdte gyűjteni a képeket 1750-ben, majd Napóleon gazdagította a gyűjteményt. Jelentős műalkotások: -Madonna a trónuson: Giovanni Bellini oltárképe. -Vacsora Lévi házában: Veronese alkotása -Pietá: Tiziano utolsó munkája San Giorgio Maggiore - A Dózse-palotával átellenben, a Szent Márk öböl túlsó partján áll a csodaszép, Palladio által tervezett San Giorgio Maggiore, mely valószínűleg a világ legszebb templomainak egyike. A látvány Velence arculatának egyik legismertebb képe: a fenséges homlokzathoz tökéletesen illeszkedik a mögötte emelkedő, karcsú Campanile. Sóhajok Hídja ( Ponte dei Sospiri) - A 1600-ban épült híd a törvényszék épületét köti össze a börtönökkel. A törvényszék színe elé járuló rabok a híd ablakain keresztül vethettek egy utolsó pillantást a tengerre. A hidat Lord Byront nevezte el. A híd körül keringő szörnyű történetek miatt a legtöbben nem is gondolnák, hogy a hídon áthaladó elítéltek azok közé a gonosztevők közé tartoztak, akik a kor egyik legkényelmesebb, leghumánusabb börtönében tölthették életük utolsó pár napját.